Engedem had menjen...

Engedem had menjen...

Amikor belätja az ember, hogy az akihez eddig valamilyen oknäl fogva oly erösen es görcsösen ragaszkodott el kell, hogy engedje...

Miert jutunk el idäig?

Mert remenykedsz... Remenykedsz titkon, hätha kellemesen csalodsz a viselkedeseben, a szemelyisegeben...

Mikor ismet kiderul hiäbavalo probälkozäs volt, igyekszel hihetö kifogäsokat keresni mellyel mindent megmagyaräzhatsz...

Elsösorban Magadnak. A välasztäsunkat vedjuk es ezältal az adott szemelyt is de a vegen mindig kiderul, erdektelenul...

A felelem erzese a magänytol, sokkal nagyobb erokkel dolgozik bennunk annäl, hogy az adott helyzetben tisztän  läthassunk...

Sajnos, a mai kor erzelmileg tulcivilizält embere, folyamatos önbecsapäsok ärän kreäl magänak egy ideät, amit kovethet es ragaszkodhat hozzä...

Es csalodik.. persze, hogy csalodik... hisz nem kovette tiszta erzelmeit mert hagyta, hogy a magänyossäg erzese felulkerekedjen...

A folyamatos csalodäsok kiäbrändultsägba torkollanak es ha vegre feleszmelunk mint Csipkerozsika az elszenderult älmäbol es rädöbbenunk, hogy nem a megfelelo tärs mellett eljuk eletunk, akkor meg van az esely a boldogsägra!