Mikor nem úgy alakulnak a dolgok...

Ludovico Einaudi: Una mattina (személyes kedvenc)

https://www.youtube.com/watch?v=cg_dRAmSzvA

Mikor nem úgy alakulnak a dolgok…

Nem úgy… vagyis nem jól. Mindenki és minden összeesküdött ellenünk.

Életünkben, helyzetek tömkelege követik egymást és ebben kell meglátnunk, észrevennünk lehetőségeinket.

Élünk vele, megteszünk mindent, hogy elképzeléseink célt találjanak. Tesszük a dolgunkat és közben fel sem merül bennünk, hogy valami nem úgy alakul,  valami nem sikerülhet…

Ez a hit. Az önmagunkba vetett sziklaszilárd hitünk.

És aztán, mikor a sorsdöntő pillanat bekövetkezik, elbukunk.

Mindent megtettünk de mégis belefulladunk rosszul választott sorsunk következményeibe.

Számot vetünk mit csinálhattunk rosszul…?

A szivünkben érzünk egy nyomást, egy fájdalmat mely jelzi, hogy a csatában sebesüléseket szenvedtünk…

Felállunk a harc mezején és próbálunk tovább kuzdeni, mintha misem történt volna.

Ismét újjult erővel rugaszkodunk neki az élet által teremtett feladatoknak, s közben azt képzeljük semmi sem fáj.

Újabb próbák, újabb sebek…

Azt gondoljuk, ezt már nem élhetjük túl és elfekszünk a csata helyszínén…

Miközben sebesülten fekszünk, úgy érezzük testünket minden erő elhagyja és az idő megáll egy pillanatra. Megéljük a fájdalmat, és csak hagyjuk had áramoljon bennünk, hiszen már nincs több erőnk megállítani.

Aztán, egyszer csak..., a felhők elvonulnak, az ég tiszta lesz, s a háború lezárul...

A közben eltelt idő, mint felénk ereszkedő angyal gyógyítja sebeinket s fülünkbe súgja:

„nem lesz semmi baj…”