Mindenki saját félelmei harcában

 Ludovico Einaudi: Walk

https://www.youtube.com/watch?v=p-ca1ocriv0&feature=youtu.be&fbclid=IwAR0_DYuCE3BUfolZFfqb0zfhvyRUf9asL_ur6ISngTcKji6yF7WpJonCTYE

Érdekes ez a félelem...Félni az életedben bekövetkező ismeretlen eseményeitől...

Minden ami új dologként jelenik meg izgalmas, bizsergető és egyben félelmetes  érzés is tud lenni egyszerre.

És ez így van rendjén.

Nem tudod milyen erőkre lesz majd szükséged, hogy magadévá tedd, hogy helyt állj egy új helyzetben mert nem ismered, nem láttad, soha nem tapasztaltad...csak egyszerűen bekövetkezettt...

Egy új állás/ egy új bontakozó kapcsolat/ egy válás/ költözés/ egy vizsga/ bármi...

Szó szerint felruházod. Gondosan, szépen felöltözteted a félelmeid különböző nevű ruhadarabjaival:

önbizalomhiány / "nem vagyok elég jó!" , okos, ügyes, tökéletes... tudnám sorolni...

Szép nagyra növeszted félelmed és amit eddig talán negatív dolgot még nem is gondoltál volna magadról, most azt is pontosan megtalálod magadban és tovább megy szépen a ruházkodás...

Olyannyira gyakorlott öltöztetővé teszed magad, hogy a sok ruha alatt pont a lényeg látszik elmaradni. Nem látod a valós dolgokat, amikre valójában készülnöd kéne majd, ami a kihívásban a valós koncentrációt és maximális figyelmedet igényelné, mert közben lefoglalt az önmagadba vetett hited folyamatos elbizonytalanítása.

Milyen érdekesen bírjuk szabotálni saját életünket... olyan tökéletes módon, hogy fel sem tűnik ,mi vagyunk saját félelmeink hátterében...

Képesek lettünk volna könnyű szerrel már az elsö körben teljesíteni a kitűzött céljainkat és immár a következő lépcsőfokról tekinteni a jövőbe

ehelyett ott ragadunk saját magunk által kreált félelmeink harcában...